Révérence

Miközben Anne Onurék otthona felé tartott, Nyikolaj folytatta a próbát. Mindig is kemény és következetes mester hírében állt, ám amit Anne tett, az kiforgatta a férfit önmagából. Nézte a táncosokat, és tudta, hogy elpattant benne valami.

 - Jane! Feljebb a kart! Még! - kiáltotta el magát a férfi hirtelen - Az istenit neki Kurt! Nem tudnád ezt a lányt magasabbra emelni?! Nem hiszem el! Ti tényleg ennyire szerencsétlenek vagytok, vagy szándékosan szabotáljátok a munkámat?!

 - De Nyikolaj... - szólalt meg óvatosan az egyik új háttértáncos

 - Adtam szót magának, Nea? - villant rá dühösen Nyikolaj szeme. - Menjenek haza! - sóhajtotta - Mára már így is eléggé kicsináltam magukat.

Anne eközben megérkezett Onurék házába. Miközben kiszállt Ford Fiestájából, felnézett a házra. Onur építészettel foglalkozott. A saját házukat is ő maga tervezte. Egy kis török oázist a nagyváros mellett. Lassan az ajtóhoz sétált, majd miután maga mellé állította gurulós bőröndjét bekopogott. Mikor Sehrezat ajtót nyitott, a lány úgy érezte, hazaért.

 - Anne! Hoş geldin! Hogy vagy? Minden rendben? - nézett a szőke balerina arcába a nő.

 - Jól. Na jó. Nem annyira. De, jaj Sehrezat Nyikolaj olyan szörnyű...

 - Gyere be! A gyerekek még nem értek vissza a suliból. Onur pedig csak késő este fog jönni. Beszélgetünk egy kicsit, jó? Teát?

A beszélgetés aztán hosszúra nyúlt. Közben hazajött Nilüfer és
Kaan az iskolából, és ujjongva fogadták a hírt, hogy fogadott nővérük náluk fog lakni egy darabig. Miután Anne kipakolt a

vendégszobában, felhívta édesanyját, majd írt egy üzenetet Alejandrának, hogy ne aggódjon. De tudta, hogy bár barátnője ennyivel elintézi most, Nyikolajtól egy komoly fejmosásra számíthat. Mikor úgy döntött, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, nem szólt róla a férfinak. Mostanra valószínűleg a mester tajtékzik. Hogy miért? Anne biztos volt benne, hogy nem a féltés az oka. A lány nem jelent többet a férfinak, mint egy lélegző, mozgó bábut. Vagy mégsem? Eszébe jutott a karácsonyi csókjuk. Ami után Anne még hetekig kínosan érezte magát. Azóta eltelt több, mint három hónap, azonban Lisle minden este Nyikita csókjával kelt, és feküdt. És az álomképeire aludt el éjszaka. Ezeket próbálta kiverni a fejéből, de persze nem segített rajtuk, hogy nap, mint nap találkozott a férfival. Most először érezte úgy, hogy szüksége lenne egy apára. Aki kiigazítja a férfiak világában. Onurral jóban voltak, de azért nem ennyire. 

Nyikolaj, miután eleresztette táncosait, még kétszer hívta fel a lányt. Egyszer sem vette fel. Úgy döntött ennyi volt. Ha a lány úgy gondolja, hogy hason fog csúszni előtte, hát nagyon téved. Ő próbálkozott. De ennek most vége. Átöltözött, felvette bőrkabátját,

és motorjára ülve a legközelebbi bárhoz száguldott.

Mikor a férfi odaért az Action-hoz, úgy gondolta, megiszik pár sört, majd felcsíp egy lányt, akivel együtt tölti az éjszakát. De semmi több. Ám mikor bement, a sörből whiskey lett, a pár pohárból pedig számtalan. Kezdte érezni, ahogy az alkoholgőz elönti a fejét, de nem bánta. Nyikolaj mindig is ódzkodott az ilyen viselkedéstől. Az apja pontosan ilyen volt, mikor otthagyta Oroszországban. Verte az édesanyjukat, és a húgát módszeresen zaklatta. Aztán egyik nap, Olga elszökött. Két évvel később találtak rá egy elhagyatott drogtanyán. Valószínűleg napok óta halott lehetett. Akkor Nyikolaj dobbantott. Otthagyta a szülői házat, és el akarta hozni az édesanyját is. Ám az asszony nem jött. Így a fiú egyedül vágott neki az ismeretlennek, Amerikának. A férfi pontosan azt akarta elkerülni, amit az apja művelt. Azért is taszította el magától annyira hevesen és kérlelhetetlenül Annet. A lány megbabonázta. Szőke hajával, törékeny testével, tündérszerű megjelenésével. De az istenit, hisz a bátyja lehetne! Tíz év van közöttük! A lány épphogy felnőtt lett, elkezdte a pályát! És különben is - gondolta, miközben a hatodik pohár whiskey-jét kortyolta - kinek kellene egy iszákos, erőszakos, bunkó, mint ő?

Annelise épp az igazak álmát aludta, mikor megszólalt a telefonja. Nyikolaj kereste.

 - Jó ég Nyikita, tudod te, hány óra van? - szólt bele a lány

 - Elnézést kisasszony - válaszolt egy kicsit rezes, zavarban lévő hang - a barátja eléggé elázott. Haza kéne vinnie. Eddig hat pohárral ivott, nem adtam neki többet, de...

 - Rendben, azonnal megyek - pattant ki a hír hallatára a lány szeme. - Hol van?

 - Franklin str. 801, de kérem, siessen!

Pirouette

Nyilván csak képzelődik...

Anne visszapergette magában Nyikolaj karjában átélt pillanatokat, és újraélte azt a végtelen vágyat, amit közben érzett. Lehetetlen, mondogatta magának újra meg újra. Számtalanszor volt már a tanára karjában, de soha, soha nem érzett ehhez foghatót. Ráadásul, emlékeztette magát, miközben lezuhanyozta magáról az egész napos izzadságot, még legalább fél tucatszor volt a férfi karjában azt követően is, miután folytatták a próbát.

Ekkor is volt köztük valami, ismerte el kelletlenül, miközben felidézte magában, ahogy felforrósodott körülöttük a levegő, amikor újravettek egy-egy szakaszt. Csakhogy akkor már dühvel és feszültséggel keveredve. A lány hagyta, hogy záporozzon rá a víz, miközben haja meztelen vállára tapadt. Egész egyszerűen felkavarodtak a hormonjai, méghozzá megdöbbentő sebességgel. És ehhez képest Simon... Nos, a férfi halkan beszélt hozzá. Óvatosan közeledett felé. A romantika és a csábítás minden eszközét bevetette. Anne elgondolkodott hogyan is érezte magát a társaságában. Kellemesen. S ekkor egy pillanat leforgása alatt egy férfi, akivel évek óta együtt dolgozott, aki képes volt egyetlen szavával feldühíteni, ugyanakkor egyetlen mozdulatával könnyekig meghatni, robbanást idézett elő a testében. Abban a testben, ami születésétől kezdve táncra ítéltetett. Végtagjai hosszúak, karcsúak, hajlékonyak voltak. Született táncos alkata, és persze a sors vezette Berguzar karjaiba.

Berguzar, gondolta magában, és elmosolyodott. Élénken emlékezett az asszony táncára a Seherezádéban, még azelőtt, hogy megismerkedett volna Annelieszel. Pár évvel később a nő szerényen működő balettiskolájában kötött ki. S Berguzarnak köszönheti, hogy ma Nyikolajjal dolgozhat. Anne épp a Vörös Rózsát próbálta, mikor Borosenko közölte vele, szüksége van rá New Yorkban. Később a török nő férjhez ment, és két gyermeknek adott életet. És bár már nem táncolt versenyszerűen, Anne és Berguzar családja gyakran töltötte együtt a hálaadást, vagy a karácsonyt. A fiatal balerina gyakran vigyázott Nilüferre és Kaanra, ha Onur és a felesége elmentek otthonról. Imádta a két gyereket. Ahogy Berguzart, és Onurt is. Ő volt Annenak az "álomcsalád". Neki sosem volt édesapja. Pontosabban biztos volt.

Valamikor. De a születése után pár évvel elhagyta őket. Ő pedig túl kicsi, és zárkózott volt ahhoz, hogy az apjából egy képen és egy néven túl több is maradjon. Maxim Anatolij Zharkov. Tati édesapja sem volt jobb, ő még születés előtt lelépett. Így Annelisenek Berguzar és Onur maradt. Kezdettől fogva kereste a nő társaságát. A nő pedig Onurral együtt mindent megadott a helyét kereső lánynak, és az ukrán édesanyjának. Míg Berguzar megtanította Anne édesanyjának a török édességeket, addig Katyerina az ukrán specialitásokat tanította meg újdonsült barátnőjének. A két család gyakran összejárt. Anne úgy döntött megkockáztatja Nyikolaj haragját, és a hetet Berguzarnal, és édesanyjánál tölti. 
Nyikolaj úgy érezte menten felrobban. Anne, a lány aki betöltötte az elméjét lassan 10 éve, felszívódott. Már másfél órája tartott a próba, és a főszereplő, Mariska nem volt jelen. Nyikolaj először azt hitte, a lány csak elaludt, vagy lerobbant a taxi, amivel jön. Ám mikor felhívta, hogy rákérdezzen, hogy hol van, a telefon ugyan kicsöngött, de senki nem vette fel. A férfi pedig őrülten aggódott.

És dühöngött. De legbelül féltékeny volt. Tudta, hogy Annénak van valakije, de eddig ezt a lány nem helyezte a munka elé. - Lehetséges lenne, hogy ez megváltozott? - tette fel magának a kérdést. Bárhogy is legyen, a lány keservesen megbánja, hogy így viselkedett vele, döntött a férfi. Majd ellökte magát a korláttól, és az egyik fiatal ballerina felé fordult, aki egy ideje láthatóan többet érzett Nyikolaj iránt. Eddig  férfi elutasította. Ám úgy döntött, ezentúl másképp lesz. 

Bonne Année, Anne!

Elérkezett december 31.-e. Ezen a napon tartotta a Társulat az újévi ünnepségét. Ilyenkor mindenki megpróbált jó képet vágni ahhoz, hogy nekik csak két nap szünet jut, és hogy két nap múlva színpadon kell lenniük a Csillagpor című darabjukkal. A Csillagpor hatalmas attrakció volt. Rengeteg táncossal, díszlettel, jelmezzel és kellékkel. Ez volt Nyikolaj első egyéni darabja. 

Anne már reggel elkezdett készülődni. Úgy érezte, vagy talán remélte, hogy ezen a bálon közelebb kerülhet Nyikolajhoz. Fiatal tini kora óta szerelmes volt a férfibe. Egy ideig azt hitte, hogy elmúlt, és túllépett rajta, de a múlt heti események után Anne biztosan tudta, hogy a szerelem nem múlt el, hanem erősebb lett. Így vaníliás fürdőt vett, és úgy döntött, hogy idén nagyobb hangsúlyt fog fektetni a megjelenésre, mint általában. Édesanyja még a múlt héten áthozott egy csupa tüll, csupa csipke halvány pezsgőszín csodát. Lisle úgy érezte, erre az alkalomra teremtették ezt a csodát. Begombolta az eredetileg menyasszonyi ruhát, majd a hajával kezdett el foglalatoskodni. Mivel a ruhája alapvetően

figyelemfelkeltő darab volt, így a haját egy egyszerű, kicsit kócos kontyba fogta össze, melybe a bolhapiacon beszerzett leveles csatot tűzte. Majd a sminkjébe fogott. Egy halvány tojásszínű alapozás után óvatosan meghúzott egy halvány tusvonalat, majd egy aranyosan irizáló csilláporral tette fel a koronát a szemeire. Már csak lekorrektorozta - és púderezte az arcát, majd egy halvány nude rúzs tette fel a szájára. Elégedetten szemlélte tükörképét. Beakasztotta az igazgyöngy fülbevalót a fülébe, amit édesanyjától kapott a nagykorúsága alkalmából. - Tökéletes. - gondolta, majd felvette táskáját, és kilépett az ajtón.

A hotel, ahol a bált tartották fényesen kivilágított volt, s a hatalmas előtérben egy gyönyörű arany - piros karácsonyfa állt. Anne letette a kabátját, majd elvette a felé kínált pezsgőt. Épp elindult barátnője, Alejandra felé, mikor mögötte feldübörgött a tapsvihar. Lisenek nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja, Nyikolajt ünneplik. És mint mindig, most is egy bombázóval az oldalán jelent meg. A lány csak a fejét csóválta. Amióta csak az eszét tudta, Nyikita egy aktuális modellel jelent meg az oldalán, akivel a kötelező körök lefutása után le is léptek a szobájukba. Most azonban a két lány legnagyobb megdöbbenésére a férfi hiába jött kísérővel, még éjjel is a támogatókkal és a prominens személyiségekkel beszélgetett.
 - Anne, ne csináld már! Muszáj! Tedd már meg! - Alejandra azóta rágta barátnője fülét, amióta véletlenül elszólta magát a múltkori esettel kapcsolatban. - Menj már oda hozzá! Valld be, hogy szereted, és élj vele boldogan. Csináljatok egy csomó gyereket, és minden tuti. Naaaa!
 - Jandra! Kizárt! Nyikolaj nem szerelmes belém, én pedig hiába vagyok belé, nem számít. Ja, és e mellett a cicababa mellett labdába se rúghatok. Ugyan már! Plusz, azt még figyelembe se vetted, hogy tíz év korkülönbség van köztünk. 
 - Felőlem - vonta meg a spanyol ballerina a vállát, ám cinkosan a lányra kacsintott. Anne nem volt benne biztos, hogy Jandra túl lépett a dolgon.
Az éjfél egyre közeledett, és Annelise egyre inkább azt érezte, hogy ez az Éjféli Bál lesz a világ legborzasztóbb összejövetele, amin részt vett. Egyszer sem kérték fel táncolni, és egyszer sem kapott esélyt a sorstól arra, hogy az újévet ne szingliként kezdje. Nem mintha nem szerette volna az egyedüllétet. De minden barátnőjének volt már tartósabb kapcsolata, ő pedig még egy egy éjszakás kalandot sem tudott felmutatni. 
 - Figyelem! Már csak tíz másodperc van az éjfélig! Mindenki fogja meg a poharáááát!
 - Jézusom, Tamala ennél cikibb már nem is lehet - suttogta Jandra Anne fülébe. - Mi a túróért bukik rá Nyikita? 
 - Fogalmam sincs.
 - Háááááát - Alejandra ismét csak sejtelmesen kacsintott - Várj meg itt.
Épp, hogy Anne szólni tudott volna, mikor kialudtak a fények, és innentől megszűnt minden létezni. Valaki annyit kiabált, hogy

"Szabad a csók!". Aztán hirtelen két kart érzett a derekán, majd ajkakat a nyakán. Anne úgy érezte elájul. Pillangók repdestek a hasában, minden egyes pusziba beleborzongott. Aztán hirtelen, mintegy varázsütésre a borosták már nem a karját, hanem állát, nyakát, arcát, szemét érintették. Aztán az ajkak találkoztak. S ekkor megállt az idő. A testük összefonódott. Anne úgy érezte, ha elválik az ismeretlen férfitől, belehal. Láthatatlan hódolója hirtelen megfogta Annelise kezét, majd az emeletre vezette. Anne már csak az ajtócsukódásra, és a lámpa fényére riadt fel.
 - Édesem!
 - Nyikolaj?!
 - Bonne Année, Anne!

Boldog Karácsonyt!

Hatalmas kihagyás után úgy döntöttem, itt az ideje, hogy újra belekezdjek ebbe a történetbe. A jövőben szándékozok rövidebb időközöket hagyni két bejegyzés közt. Addig is, míg megszületik a szünetben a következő rész, a virtuális karácsonyfa alá helyezett nekem a Jézuska nekem egy igazán aktuális részt. A történet e rész nélkül is érthető lesz, bár kisebb utalások megfigyelhetőek lesznek az elkövetkezendő részekben.

Addig is boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! 

Jane Fairfax

Pavane

 - Elmondod, miért nem vagy boldog?

A lány hűvös óvatossággal elhúzta a kezét. Nehéz volt összeszedetten viselkednie, mikor Nyikolaj megérintette. Érzéki ember volt, érzéki viselkedéshez szokott. Ruth felállt, és átsétált a termen az ablakokhoz. New York ott nyüzsgött alattuk.

 - Ha teljesen őszinte akarok lenni - kezdte elgondolkodva - még nem nagyon gondolkodtam el a saját boldogságomon. Egek! - nevette el magát, majd a férfi felé fordult - Ez roppant nagyképűen hangzott.

A férfi azonban még csak nem is mosolygott.

 - Csak azt akartam mondani, hogy amíg nem kérdeztél rá, eszembe sem jutott, hogy boldogtalan lennék. - magyarázta, majd vállat vont, és nekidőlt az ablakpárkánynak.

Nyikolaj ásványvizet töltött az egyik pohárba, és odavitte neki.

 - Az édesanyád aggódik érted.

 - Neki épp elég aggódnivalója van Tánya miatt, meg a sulija miatt.

 - Szeret téged. - közölte a férfi egyszerűen.

 - Igen, tudom.

 - Meglep? - kérdezte Nyikolaj, majd játékosan az ujja köré csavarta a lány egyik hajtincsét. Puha volt, és enyhén nedves. A lány nem válaszolt. - Amúgy azt hiszi, túl nagy nyomást gyakorlok rád.

 - Te, Nyikolaj? Nagy nyomást? - kerekedett el a lány szeme megjátszott álmélkodásában.

A férfi derűs pillantást vetett rá.

 - Hát nem megdöbbentő?

Anne megrázta a fejét, majd visszament a zongorához. Letette a poharát , és vett még egy joghurtot.

 - Én jól vagyok, Nyikolaj. Remélem te is ezt mondtad neki.

Mivel a férfi nem mondott semmit, a lány kanállal a szájában megfordult.

 - Nyikolaj!

 - Azt hittem, balul sült el a legutóbbi...párkapcsolatod.
Anne felvonta a szemöldökét.
 - Szerinted boldogtalan lennék egy férfi miatt?
A tanárán látszott, hogy nincs ínyére a megfogalmazás.
 - De felvágták a nyelved, kicsim!
 - Már nem vagyok kisgyerek! - ellenkezett a lány dühösen, és letette a joghurtot a zongorára - Továbbá nem vagyok...

 - Még találkozgatsz azzal a rendőrrel? - szakította félbe a lányt Nyikolaj hűvösen.
 - Neve is van az ügynöknek - közölte Anne rosszallóan. - Simon Carternek hívják. Úgy beszélsz róla, mintha csak egy töltény lenne a pisztolyban.
 - Tényleg? - mosolygott rá a férfi gyerekesen. - Nem válaszoltál a kérdésemre.
 - Nem. - felelte a lány, majd nyugodtan kortyolgatni kezdte az ásványvizet, bár szeme kezdett szúróssá válni.
 - Anne. Találkozgatsz még vele? 
 - Semmi közöd hozzá. - felelte a lány könnyed, mégis metsző hangon.
 - A társulat tagja vagy. - mutatott rá Nyikolaj, minden egyes szót hangsúlyozva. - És én vagyok a vezető.
 - És akkor a gyóntatóatyám is vagy? - vágott vissza Anne - Minden egyes táncosnak a jóváhagyásodat kell kérnie a szeretőjéhez?
 - Hékás! Hátrébb az agarakkal! - figyelmeztette a férfi.
 - Nem tartozik rád a magánéletem - folytatta a lány szünet nélkül. - Járok a próbákra, nem szoktam késni. Keményen dolgozom.
 - De most miért védekezel?
 - Mert belefáradtam abba, hogy mindig a szigorú apa szerepét játszod velem - felelte Anne rosszallóan, és megjelent egy ránc a két szemöldöke között. Odalépett a tánctanárához. - Már volt egy apám. Köszönöm, de nem kell több.
 - Tényleg nem? - kérdezte Nyikolaj, majd kihúzott egy meglazult hajcsatot a lány hajából, miközben lustán csavargatta a lány szőke tincsét a hüvelyk- és mutatóujja között.
A férfi hangjának nyugodtsága, csak olaj volt a lány haragjának tüzére.
 - Nem! - felelte, és hátravetette a fejét. - Elegem van abból, hogy még mindig gyerekként bánsz velem!
Nyikolaj megragadta Anne vállát. A lányt meglepte a váratlan, indulatos mozdulat. A férfi hevesen megszorította, testük összesimult, de másképpen, mint egyébként. Ezúttal nem szólt a zene, nem volt koreográfia. Anne érezte mestere dühét - de érzett valami mást is, valami sokkal megfoghatatlanabbat. Tudta, hogy Nyikolajnak máskor is voltak váratlan dühkitörései, azt is tudta, hogyan kezelje ezeket, de ez valami új volt...
A teste akaratlanul is válaszolt a férfi ölelésére, és ettől megdöbbent. Szívük ugyanarra a szapora ütemre dobbant. A lány érezte, hogy Nyikolaj ujjai a húsába mélyednek, de ez nem okozott fájdalmat. Felhúzta ugyan a kezét, hogy ellökje magától, de végül nem tette.
Nyikolaj bámulni kezdte Anne ajkát. A lányba belémart a sóvárgás - élesebb, édesebb élmény, mint bármi az életében. Elkábult tőle, és sajogni kezdett benne valami.
Lassan, annak puszta tudatában, amire vágyik, pusztán egy leheletnyire van tőle, Anne előrehajolt, és behunyta a szemét. Izgatottan várta a csókot, ajka résnyire nyílt, és áhitattal suttogta a férfi nevét.
Nyikolaj ekkor összerezzent, káromkodott egyet oroszul, és eltolta magától.
 - Több eszed is lehetne annál - füstölgött -, mint hogy szándékosan kihozz a sodromból!
 - Hát te csak ennyit éreztél? - kérdezte a lány csalódottan. Fájt neki a férfi visszautasítása.
 - Ne feszítsd túl a húrt! - figyelmeztette Nyikolaj, és dühösen rándított egyet a vállán. A szeme szikrákot szórt. - Maradj csak a kis FBI-osod mellett! - füstölgött halkabban, és visszafordult a zongora felé. - Úgy tűnik, illetek egymáshoz.
Ezzel leült, és ismét játszani kezdett. A hallgatása egyértelmű jelzés volt Annenak. Elmehet. 

Pas D'action

Anne összevonta a szemöldökét.

 - Nyikolaj, még reggelizni sem volt időm...

 - Van egy kis joghurt a hűtőben, meg némi víz - csitította a férfi, majd elengedte a lány kezét, és a zongorához lépett. Leült, és improvizálni kezdett. - Hozz nekem is, kérlek!

Anne csípőre tette a kezét, és hallgatta egy idei Nyikolaj játékát. Biztos volt benne, hogy a férfinak eszébe sem jutott, hogy ő esetleg nemet is mondhatna. Eszébe sem jutott megkérdezni tőle, hogy esetleg nem voltak-e más tervei az ebédszünetre... Elvárja tőle, hogy úgy ugráljon, ahogy ő fütyül, méghozzá önként és dalolva.

 - Elviselhetetlen vagy! - bukott ki belőle.

Nyikolaj felnézett, de közben játszott tovább.

 - Mondtál valamit? - kérdezte nyájasan.

 - Igen. - felelte a lány határozottan. - Azt hogy elviselhetetlen vagy.

 - Így van. - mosolygott a férfi jókedvűen. - Az vagyok.

Anne önkéntelenül elnevette magát.

 - Milyen ízűt szeretnél? - kérdezte, és elégedetten látta, hogy Nyikolaj nem tudja mire vélni a dolgot. - Milyen ízű joghurtot, Borosenko úr?

A lány hamarosan visszatért egy egész karton joghurttal, kanalakkal, két pohárral, és egy nagy üveg ásványvízzel. Odalent jókedvű beszélgetést hallott az étkezőből, fentről pedig a férfi zongorajátéka szólt. Anne felment a lépcsőn, váltott néhány szót a társulat két tagjával, meg az egyik férfi szólistával. A Nyikolaj által játszott darab egy halk blues volt, amelyet ő maga szerzett, pontosabban ott helyben rögtönzött.

A lány megállt az ajtóban, és figyelte, amint a napsugarak

megvilágítják a férfi haját és kezét. Nyikolajnak hosszú, keskeny keze, és beszédes ujjai voltak. Többet ki tudott fejezni azokkal az ujjakkal, mint egy átlagember a szónoklataival.

De milyen magányosnak tűnik!

A gondolat váratlanul fészkelte be magát Anne fejébe, s a lány maga is meglepődött rajta. Talán a zene teszi, állapította meg. A szomorú dallam. Elindult a férfi felé, balettcipője hangtalanul siklott a parkettán.

 - Magányosnak tűnsz, Nyikolaj.

A férfi olyan hirtelen kapta fel a fejét, hogy a lány biztos volt benne, sikerült megzavarni a gondolatait. Nyikolaj egy ideg

értetlenül nézett rá, ujjait a zongora billentyűin pihentetve.

 - Az is voltam. De most nem erről szeretnék veled beszélni.

 - Üzleti ebédről van szó? - vonta fel Anne a szemöldökét, miközben letette a joghurtokat a zongorára.

 - Nem. Akkor ugyanis vitatkoznánk. Gyere, ülj ide mellém!

A lány engedelmeskedett, és igyekezett előre megacélozni magát, hogy ne remegjen bele a férfi puszta jelenlétébe. A férfi még így lazán, ebéd közben is olyan volt, mint egy nyitva felejtett áramkör.

 - Csak nincs valami baj? - kérdezte Anne , miközben egy kiskanalat és egy joghurtot vett el a helyéről.

 - Én is ezt szeretném kérdezni tőled.

A lány meglepetten fordult meg , és látta, hogy Nyikolaj fürkésző pillantást vet rá. Feneketlen mélységű, kristálytiszta zöld szeme volt, akár a jáde.

 - Ezt hogy érted?

 - Kátya felhívott - magyarázta a férfi egyenletes hangon.

A lány továbbra sem értett semmit. Összeráncolta a homlokát.

 - Igen?

 - Édesanyád szerint boldogtalan vagy - folytatta Nyikolaj töretlenül, és olyan átható volt a pillantása, hogy a lány úgy érezte, a veséjébe lát.

 - Mámocska túl sokat aggódik, felelte Anne könnyed hangon, és belekanalazott a joghurtba.

 - Boldogtalan vagy, Anne? - kérdezte Nyikola, és a lány karjára tette a kezét. Anne kénytelen volt tanára szemébe nézni. - Komolyan kérdezem.

 - Nem. - felelte a lány habozás nélkül, majd rá oly jellemző módon lassan, halványan elmosolyodott. - Nem.

A férfi továbbra is a lány szemébe nézett, bár keze lesiklott Anne karjáról.

 - Akkor hát boldog vagy?

A lány már szóra nyitotta a száját, de csak egy mély sóhajra futotta. Tudta, hogy a mester nem fogad el tőle sem közhelyeket, sem át nem gondolt válaszokat.

 - Miért ne lennék? - kérdezte, és fel akart állni, de a férfi keze körülfonta csuklóját.

- Anne. - kezdte Nyikolaj, és a lánynak nem volt más választása, ismét a szemébe kellett néznie - Barátok vagyunk?

Anne először nem tudta, mit felelhetne. Egy egyszerű igennel nem fejezhette ki a lány azt a sokféle, bonyolult érzésfolyamot, amit a férfi iránt érzett.

 - Néha. Néha azok vagyunk. - felelte óvatosan.

Nyikolaj derűs tekintettel elfogadta a választ.

 - Helyes - mormogta, majd váratlanul a lány mindkét kezét a kezébe fogta, és az ajkához emelte.

Pas de deux

Anne pólója átnedvesedett az izzadságtól. A koreográfia, amely a Diótörőt alkotta bonyolult, és megerőltető volt. Pihent egyet a korlátnál, szüksége volt rá. A többi szereplő szétszóródott a próbateremben, és vagy táncolt Nyikolaj véget nem érő utasításainak engedelmeskedve, vagy várt, akárcsak Anne, a következő felszólításra.

Még csak tizenegy óra volt, de a lány már végigtáncolt egy kétórás reggeli próbát. Hosszú, bő pólóját, amelyet a harisnya felett viselt izzadságfoltok tarkították; néhány kósza tincs kiszabadult a szoros kontyból. Mégis, miközben figyelte, ahogy Nyikolaj bemutat egy mozdulatot, minden fáradtsága elillant. A férfi egyszerűen lenyűgöző volt. 

Mivel Nyikolaj a társulat művészeti vezetőjévé és balettek elismert szerzőjévé vált, már nem kellett személyesen fellépnie, hogy a rivaldafényben maradjon. Anne tudta, hogy a férfi csak azért táncol, mert erre született. Nem érte el a száznyolcvan centimétert, de karcsú, szálkás alkata miatt mégis magasabbnak tűnt. Barna haja olyan arcot övezett, amely soha nem vesztette el rosszfiús charme-ját. Telt ajka nagyon vonzó volt, és amikor elmosolyodott...

Amikor elmosolyodik, nem lehet neki ellenállni. Finom ráncok szaladnak szét sugárirányban a szeme körül, és nagy írisze elképesztően zölddé válik. 

Amikor Nyikolaj bemutatott egy ugrást, Anne hálás volt, hogy a férfi harmincnégy éves kora és egyéb szakmai kötelezettségei ellenére még mindig táncol.

Nyikolaj ekkor leintette a zongoristát.

 - Rendben, gyerekek. - kezdte zengő, orosz akcentusával. - Rosszabb is lehetne.

Borosenkotól egy ilyen megjegyzés felér egy lovaggá ütéssel, gondolta fanyar mosollyal Anne. 

 - Anne, szeretném látni a pax de deux-t az második felvonásból.

A lány habozás nélkül odalépdelt hozzá, és szórakozottan hátrasimította az arca körül táncoló tincseket. Nyikolaj, mint minden hangulatember, szeszélyes, és kiszámíthatatlan. Aznap nagyon hivatalosnak tűnt. Anne tudta, hogyan alkalmazkodjon a férfi vérmérsékletéhez. Megálltak egymás mellett, és megfogták egymás kezét. Szótlanul elkezdték.

Az egyik késői jelenetet próbálták, amely inkább könnyed flörtölésből állt, mint igazi érzelmek kifejezéséből. Nyikolaj ezúttal nem szenvedélyes románcot, vagy drámát jelenített meg a színpadon, hanem mesebalettet. Az egyik főhős herceg volt, a másik Mária kisasszony, mindkettő hús és vér ember. Ennek megfelelően a jellemek kirobbanóan atletikus táncot követeltek. Gyengéden flörtöltek egymással, a férfi kér, a lány elutasítja, bár mindkettejükben megvan a vonzalom. A hangulat fokozására időnként felszegték az állukat, vagy tettek egy mozdulatot a csuklójukkal.

A késő őszi nap besütött az ablakokon, és mintákat rajzolt a padlóra. Anne hátán csak úgy csurgott az izzadtság, de észre sem vette, miközben ki-be forgott Nyikolaj karjából. Mária a szerepe szerint elrabolja a herceg szívét a balett során, miközben a szívek párbaja már az első találkozásukkor megkezdődik.

Amikor Anne Nyikolajjal táncolt, belátta, hogy mindig csodálattal adózik majd a férfinak, táncosnak, legendának. Az, hogy a partnere lehet a darabban, élete legnagyobb megtiszteltetése volt. A férfi miatt felülemelkedett önmagán, többé vált, mint amiről valaha is álmodott. Miközben növendékből a társulatot jelentő corps de balet egyik fő táncosa lett, számos partnerrel táncolt már, de egyik sem ért fel Nyikolaj Borosenkohoz sem kecsességben, sem pontosságban, sem kitartásban, gondolta fáradtan, miközben a férfi rászólt, hogy kezdje újra a pas de deux-t

Anne igyekezett lélegzethez jutni, miközben a zongorista visszalapozott a kottájában. Nyikolaj odafordult a lányhoz, és felemelte a kezét.

 - Hova tetted a szenvedélyességedet, kicsim? - kérdezte rosszallóan.

Anne ki nem állhatta ezt a megszólítást, és Nyikolaj tudta ezt. A férfi elvigyorodott, a lány pedig szótlanul a kezébe tette a kezét. 

 - Most pedig, kedves Marikám, a testeddel is küldj el a pokolba, ne csak a szemeddel! Újra!

Ismét elkezdték, de Anne esze ezúttal nem azon járt, hogy mennyire szeret Nyikolajjal táncolni. Versengett a férfival, kihívás volt minden lépése, szökése. A bosszúsága pontosan azt adta Nyikolajnak amire a mesternek szüksége volt. Mintha azt kérdezte volna tőle minden mozdulatával: vajon képes vagy-e legyőzni engem? Odapenderült a férfi karjába, és tüzes pillantást vetett rá.

Csak egy másodpercig pózolt, majd kipenderült újra egy grand jetével, várva, hogy a férfi kövesse.

Egymás karjaiban fejezték be a jelenetet. Anne hátravetette a fejét, Nyikolaj pedig elnevette magát, megölelte a lányt, és lelkesen megpuszilta az arcát.

 - Erről van szó! Jó, hogy le nem köptél miközben a kezedet nyújtottad.

Anne kissé elfáradt a tánc közben, és zihálva vette a levegőt. Továbbra is tüzesen csillogó tekintete Nyikolajon pihent. Gyors borzongás futott végig a gerincoszlopa mentén, leterelve a figyelmét. Látta a férfi szemén, hogy ugyanezt érzi. Nyikolaj keze továbbra is a lány hátán nyugodott, de ekkor megtört a varázs, és a mester elhúzódott tőle.

 - Ebédszünet! - közölte fennhangon a társulattal. Bejelentését elismerő taps jutalmazta. A próbaterem pillanatok alatt kiürült.

 - Ruth! - kapta el Nyikolaj a lány karját, mielőtt csatlakozhatott volna a többiekhez. - Beszélni szeretnék veled.