2016. január 18., hétfő

Pirouette

Nyilván csak képzelődik...
Anne visszapergette magában Nyikolaj karjában átélt pillanatokat, és újraélte azt a végtelen vágyat, amit közben érzett. Lehetetlen, mondogatta magának újra meg újra. Számtalanszor volt már a tanára karjában, de soha, soha nem érzett ehhez foghatót. Ráadásul, emlékeztette magát, miközben lezuhanyozta magáról az egész napos izzadságot, még legalább fél tucatszor volt a férfi karjában azt követően is, miután folytatták a próbát.
Ekkor is volt köztük valami, ismerte el kelletlenül, miközben felidézte magában, ahogy felforrósodott körülöttük a levegő, amikor újravettek egy-egy szakaszt. Csakhogy akkor már dühvel és feszültséggel keveredve. A lány hagyta, hogy záporozzon rá a víz, miközben haja meztelen vállára tapadt. Egész egyszerűen felkavarodtak a hormonjai, méghozzá megdöbbentő sebességgel. És ehhez képest Simon... Nos, a férfi halkan beszélt hozzá. Óvatosan közeledett felé. A romantika és a csábítás minden eszközét bevetette. Anne elgondolkodott hogyan is érezte magát a társaságában. Kellemesen. S ekkor egy pillanat leforgása alatt egy férfi, akivel évek óta együtt dolgozott, aki képes volt egyetlen szavával feldühíteni, ugyanakkor egyetlen mozdulatával könnyekig meghatni, robbanást idézett elő a testében. Abban a testben, ami születésétől kezdve táncra ítéltetett. Végtagjai hosszúak, karcsúak, hajlékonyak voltak. Született táncos alkata, és persze a sors vezette Berguzar karjaiba.
Berguzar, gondolta magában, és elmosolyodott. Élénken emlékezett az asszony táncára a Seherezádéban, még azelőtt, hogy megismerkedett volna Annelieszel. Pár évvel később a nő szerényen működő balettiskolájában kötött ki. S Berguzarnak köszönheti, hogy ma Nyikolajjal dolgozhat. Anne épp a Vörös Rózsát próbálta, mikor Borosenko közölte vele, szüksége van rá New Yorkban. Később a török nő férjhez ment, és két gyermeknek adott életet. És bár már nem táncolt versenyszerűen, Anne és Berguzar családja gyakran töltötte együtt a hálaadást, vagy a karácsonyt. A fiatal balerina gyakran vigyázott Nilüferre és Kaanra, ha Onur és a felesége elmentek otthonról. Imádta a két gyereket. Ahogy Berguzart, és Onurt is. Ő volt Annenak az "álomcsalád". Neki sosem volt édesapja. Pontosabban biztos volt.
Valamikor. De a születése után pár évvel elhagyta őket. Ő pedig túl kicsi, és zárkózott volt ahhoz, hogy az apjából egy képen és egy néven túl több is maradjon. Maxim Anatolij Zharkov. Tati édesapja sem volt jobb, ő még születés előtt lelépett. Így Annelisenek Berguzar és Onur maradt. Kezdettől fogva kereste a nő társaságát. A nő pedig Onurral együtt mindent megadott a helyét kereső lánynak, és az ukrán édesanyjának. Míg Berguzar megtanította Anne édesanyjának a török édességeket, addig Katyerina az ukrán specialitásokat tanította meg újdonsült barátnőjének. A két család gyakran összejárt. Anne úgy döntött megkockáztatja Nyikolaj haragját, és a hetet Berguzarnal, és édesanyjánál tölti. 
Nyikolaj úgy érezte menten felrobban. Anne, a lány aki betöltötte az elméjét lassan 10 éve, felszívódott. Már másfél órája tartott a próba, és a főszereplő, Mariska nem volt jelen. Nyikolaj először azt hitte, a lány csak elaludt, vagy lerobbant a taxi, amivel jön. Ám mikor felhívta, hogy rákérdezzen, hogy hol van, a telefon ugyan kicsöngött, de senki nem vette fel. A férfi pedig őrülten aggódott.
És dühöngött. De legbelül féltékeny volt. Tudta, hogy Annénak van valakije, de eddig ezt a lány nem helyezte a munka elé. - Lehetséges lenne, hogy ez megváltozott? - tette fel magának a kérdést. Bárhogy is legyen, a lány keservesen megbánja, hogy így viselkedett vele, döntött a férfi. Majd ellökte magát a korláttól, és az egyik fiatal ballerina felé fordult, aki egy ideje láthatóan többet érzett Nyikolaj iránt. Eddig  férfi elutasította. Ám úgy döntött, ezentúl másképp lesz. 

2016. január 1., péntek

Bonne Année, Anne!

Elérkezett december 31.-e. Ezen a napon tartotta a Társulat az újévi ünnepségét. Ilyenkor mindenki megpróbált jó képet vágni ahhoz, hogy nekik csak két nap szünet jut, és hogy két nap múlva színpadon kell lenniük a Csillagpor című darabjukkal. A Csillagpor hatalmas attrakció volt. Rengeteg táncossal, díszlettel, jelmezzel és kellékkel. Ez volt Nyikolaj első egyéni darabja. 
Anne már reggel elkezdett készülődni. Úgy érezte, vagy talán remélte, hogy ezen a bálon közelebb kerülhet Nyikolajhoz. Fiatal tini kora óta szerelmes volt a férfibe. Egy ideig azt hitte, hogy elmúlt, és túllépett rajta, de a múlt heti események után Anne biztosan tudta, hogy a szerelem nem múlt el, hanem erősebb lett. Így vaníliás fürdőt vett, és úgy döntött, hogy idén nagyobb hangsúlyt fog fektetni a megjelenésre, mint általában. Édesanyja még a múlt héten áthozott egy csupa tüll, csupa csipke halvány pezsgőszín csodát. Lisle úgy érezte, erre az alkalomra teremtették ezt a csodát. Begombolta az eredetileg menyasszonyi ruhát, majd a hajával kezdett el foglalatoskodni. Mivel a ruhája alapvetően
figyelemfelkeltő darab volt, így a haját egy egyszerű, kicsit kócos kontyba fogta össze, melybe a bolhapiacon beszerzett leveles csatot tűzte. Majd a sminkjébe fogott. Egy halvány tojásszínű alapozás után óvatosan meghúzott egy halvány tusvonalat, majd egy aranyosan irizáló csilláporral tette fel a koronát a szemeire. Már csak lekorrektorozta - és púderezte az arcát, majd egy halvány nude rúzs tette fel a szájára. Elégedetten szemlélte tükörképét. Beakasztotta az igazgyöngy fülbevalót a fülébe, amit édesanyjától kapott a nagykorúsága alkalmából. - Tökéletes. - gondolta, majd felvette táskáját, és kilépett az ajtón.

A hotel, ahol a bált tartották fényesen kivilágított volt, s a hatalmas előtérben egy gyönyörű arany - piros karácsonyfa állt. Anne letette a kabátját, majd elvette a felé kínált pezsgőt. Épp elindult barátnője, Alejandra felé, mikor mögötte feldübörgött a tapsvihar. Lisenek nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja, Nyikolajt ünneplik. És mint mindig, most is egy bombázóval az oldalán jelent meg. A lány csak a fejét csóválta. Amióta csak az eszét tudta, Nyikita egy aktuális modellel jelent meg az oldalán, akivel a kötelező körök lefutása után le is léptek a szobájukba. Most azonban a két lány legnagyobb megdöbbenésére a férfi hiába jött kísérővel, még éjjel is a támogatókkal és a prominens személyiségekkel beszélgetett.
 - Anne, ne csináld már! Muszáj! Tedd már meg! - Alejandra azóta rágta barátnője fülét, amióta véletlenül elszólta magát a múltkori esettel kapcsolatban. - Menj már oda hozzá! Valld be, hogy szereted, és élj vele boldogan. Csináljatok egy csomó gyereket, és minden tuti. Naaaa!
 - Jandra! Kizárt! Nyikolaj nem szerelmes belém, én pedig hiába vagyok belé, nem számít. Ja, és e mellett a cicababa mellett labdába se rúghatok. Ugyan már! Plusz, azt még figyelembe se vetted, hogy tíz év korkülönbség van köztünk. 
 - Felőlem - vonta meg a spanyol ballerina a vállát, ám cinkosan a lányra kacsintott. Anne nem volt benne biztos, hogy Jandra túl lépett a dolgon.
Az éjfél egyre közeledett, és Annelise egyre inkább azt érezte, hogy ez az Éjféli Bál lesz a világ legborzasztóbb összejövetele, amin részt vett. Egyszer sem kérték fel táncolni, és egyszer sem kapott esélyt a sorstól arra, hogy az újévet ne szingliként kezdje. Nem mintha nem szerette volna az egyedüllétet. De minden barátnőjének volt már tartósabb kapcsolata, ő pedig még egy egy éjszakás kalandot sem tudott felmutatni. 
 - Figyelem! Már csak tíz másodperc van az éjfélig! Mindenki fogja meg a poharáááát!
 - Jézusom, Tamala ennél cikibb már nem is lehet - suttogta Jandra Anne fülébe. - Mi a túróért bukik rá Nyikita? 
 - Fogalmam sincs.
 - Háááááát - Alejandra ismét csak sejtelmesen kacsintott - Várj meg itt.
Épp, hogy Anne szólni tudott volna, mikor kialudtak a fények, és innentől megszűnt minden létezni. Valaki annyit kiabált, hogy
"Szabad a csók!". Aztán hirtelen két kart érzett a derekán, majd ajkakat a nyakán. Anne úgy érezte elájul. Pillangók repdestek a hasában, minden egyes pusziba beleborzongott. Aztán hirtelen, mintegy varázsütésre a borosták már nem a karját, hanem állát, nyakát, arcát, szemét érintették. Aztán az ajkak találkoztak. S ekkor megállt az idő. A testük összefonódott. Anne úgy érezte, ha elválik az ismeretlen férfitől, belehal. Láthatatlan hódolója hirtelen megfogta Annelise kezét, majd az emeletre vezette. Anne már csak az ajtócsukódásra, és a lámpa fényére riadt fel.
 - Édesem!
 - Nyikolaj?!
 - Bonne Année, Anne!