Anne pólója átnedvesedett az izzadságtól. A koreográfia, amely a Diótörőt alkotta bonyolult, és megerőltető volt. Pihent egyet a korlátnál, szüksége volt rá. A többi szereplő szétszóródott a próbateremben, és vagy táncolt Nyikolaj véget nem érő utasításainak engedelmeskedve, vagy várt, akárcsak Anne, a következő felszólításra.
Még csak tizenegy óra volt, de a lány már végigtáncolt egy kétórás reggeli próbát. Hosszú, bő pólóját, amelyet a harisnya felett viselt izzadságfoltok tarkították; néhány kósza tincs kiszabadult a szoros kontyból. Mégis, miközben figyelte, ahogy Nyikolaj bemutat egy mozdulatot, minden fáradtsága elillant. A férfi egyszerűen lenyűgöző volt.
Mivel Nyikolaj a társulat művészeti vezetőjévé és balettek elismert szerzőjévé vált, már nem kellett személyesen fellépnie, hogy a rivaldafényben maradjon. Anne tudta, hogy a férfi csak azért táncol, mert erre született. Nem érte el a száznyolcvan centimétert, de karcsú, szálkás alkata miatt mégis magasabbnak tűnt. Barna haja olyan arcot övezett, amely soha nem vesztette el rosszfiús charme-ját. Telt ajka nagyon vonzó volt, és amikor elmosolyodott...
Amikor elmosolyodik, nem lehet neki ellenállni. Finom ráncok szaladnak szét sugárirányban a szeme körül, és nagy írisze elképesztően zölddé válik.
Amikor Nyikolaj bemutatott egy ugrást, Anne hálás volt, hogy a férfi harmincnégy éves kora és egyéb szakmai kötelezettségei ellenére még mindig táncol.
Nyikolaj ekkor leintette a zongoristát.
- Rendben, gyerekek. - kezdte zengő, orosz akcentusával. - Rosszabb is lehetne.
Borosenkotól egy ilyen megjegyzés felér egy lovaggá ütéssel, gondolta fanyar mosollyal Anne.
- Anne, szeretném látni a pax de deux-t az második felvonásból.
A lány habozás nélkül odalépdelt hozzá, és szórakozottan hátrasimította az arca körül táncoló tincseket. Nyikolaj, mint minden hangulatember, szeszélyes, és kiszámíthatatlan. Aznap nagyon hivatalosnak tűnt. Anne tudta, hogyan alkalmazkodjon a férfi vérmérsékletéhez. Megálltak egymás mellett, és megfogták egymás kezét. Szótlanul elkezdték.
Az egyik késői jelenetet próbálták, amely inkább könnyed flörtölésből állt, mint igazi érzelmek kifejezéséből. Nyikolaj ezúttal nem szenvedélyes románcot, vagy drámát jelenített meg a színpadon, hanem mesebalettet. Az egyik főhős herceg volt, a másik Mária kisasszony, mindkettő hús és vér ember. Ennek megfelelően a jellemek kirobbanóan atletikus táncot követeltek. Gyengéden flörtöltek egymással, a férfi kér, a lány elutasítja, bár mindkettejükben megvan a vonzalom. A hangulat fokozására időnként felszegték az állukat, vagy tettek egy mozdulatot a csuklójukkal.
A késő őszi nap besütött az ablakokon, és mintákat rajzolt a padlóra. Anne hátán csak úgy csurgott az izzadtság, de észre sem vette, miközben ki-be forgott Nyikolaj karjából. Mária a szerepe szerint elrabolja a herceg szívét a balett során, miközben a szívek párbaja már az első találkozásukkor megkezdődik.
Amikor Anne Nyikolajjal táncolt, belátta, hogy mindig csodálattal adózik majd a férfinak, táncosnak, legendának. Az, hogy a partnere lehet a darabban, élete legnagyobb megtiszteltetése volt. A férfi miatt felülemelkedett önmagán, többé vált, mint amiről valaha is álmodott. Miközben növendékből a társulatot jelentő corps de balet egyik fő táncosa lett, számos partnerrel táncolt már, de egyik sem ért fel Nyikolaj Borosenkohoz sem kecsességben, sem pontosságban, sem kitartásban, gondolta fáradtan, miközben a férfi rászólt, hogy kezdje újra a pas de deux-t
Anne igyekezett lélegzethez jutni, miközben a zongorista visszalapozott a kottájában. Nyikolaj odafordult a lányhoz, és felemelte a kezét.
- Hova tetted a szenvedélyességedet, kicsim? - kérdezte rosszallóan.
Anne ki nem állhatta ezt a megszólítást, és Nyikolaj tudta ezt. A férfi elvigyorodott, a lány pedig szótlanul a kezébe tette a kezét.
- Most pedig, kedves Marikám, a testeddel is küldj el a pokolba, ne csak a szemeddel! Újra!
Ismét elkezdték, de Anne esze ezúttal nem azon járt, hogy mennyire szeret Nyikolajjal táncolni. Versengett a férfival, kihívás volt minden lépése, szökése. A bosszúsága pontosan azt adta Nyikolajnak amire a mesternek szüksége volt. Mintha azt kérdezte volna tőle minden mozdulatával: vajon képes vagy-e legyőzni engem? Odapenderült a férfi karjába, és tüzes pillantást vetett rá.
Egymás karjaiban fejezték be a jelenetet. Anne hátravetette a fejét, Nyikolaj pedig elnevette magát, megölelte a lányt, és lelkesen megpuszilta az arcát.
- Erről van szó! Jó, hogy le nem köptél miközben a kezedet nyújtottad.
Anne kissé elfáradt a tánc közben, és zihálva vette a levegőt. Továbbra is tüzesen csillogó tekintete Nyikolajon pihent. Gyors borzongás futott végig a gerincoszlopa mentén, leterelve a figyelmét. Látta a férfi szemén, hogy ugyanezt érzi. Nyikolaj keze továbbra is a lány hátán nyugodott, de ekkor megtört a varázs, és a mester elhúzódott tőle.
- Ebédszünet! - közölte fennhangon a társulattal. Bejelentését elismerő taps jutalmazta. A próbaterem pillanatok alatt kiürült.
- Ruth! - kapta el Nyikolaj a lány karját, mielőtt csatlakozhatott volna a többiekhez. - Beszélni szeretnék veled.
