2016. március 23., szerda

Iniciáció

***FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ RÉSZ +18-AS RÉSZEKET TARTALMAZ!!!***

Mikor Anne belépett a cigarettától füstös helységbe, először nem is látta Nyikolajt. Aztán, mikor megszokta a szeme a helyet, észrevette őt. A mestert egy idősebb, a csaposnak kinéző férfi támogatta a lány felé. Annelise azonnal érezte, hogy többet ivott a
férfi, mint 6 pohár. Nyikolaj teljesen el volt ázva.
 - Mennyivel tartozik? - kérdezte a csapostól, ám az szinte azonnal legyintett
 - Hagyja csak, kisasszony. Sok ilyet láttam már. Menjenek haza, fektesse le. -azzal a férfi visszatért a pult mögé, ám hirtelen visszafordult - Motorral jött.
Anne bólintott, majd kitámogatta a férfit. A lánynak mázlija volt. A férfi pont annyira volt részeg, hogy még tudott járni. Beültette az autóba, majd mivel a mester címét nem tudta, a lány lakása felé vették az irányt. A kocsiban csend honolt. Csak a söntés állott szaga, a cigifüst, és a férfi parfümjének fanyar aromája érződött a levegőben. A lány azt hitte, Nyikolaj elaludt, mikor a férfi hirtelen megszólalt.
 - Nem vagyok olyan, mint az apám, ugye tudod? Nem tennék veled olyat, mint amit veled tett, ugye tudod?
 - Nem, persze, hogy nem... - válaszolta a lány bizonytalanul. Sosem hallotta a mestert az apjáról beszélni. Annyit tudott, hogy a szülei Oroszországban élnek. És hogy volt egy húga. De meghalt.
 - Anne... Sajnálom.
 - Semmi baj.
Anne lassan bevezette a nappaliba, majd a kanapéra ültette. Gyorsan feltett egy adagnyi kávét, majd beszaladt a vendégszobába, hogy kihozzon egy takarót. Mikor kilépett a nappaliba, Nyikitát a fürdőben találta.
 - Jól vagy? - szaladt oda hozzá a lány
 - Tűnj innen! Ne nézz ide!
 - Hozzak vizet? - a lányt ledöbbentették a tiszta, de durva, és közönséges szavak
 - Azt mondtam menj el. Ne nézz már úgy rám, mint aki sajnál. Élvezed ezt az egészet! - mordult rá a férfi, miközben felkelt. Lehúzta a vécét, majd kiöblítette a száját.
Arra számított, hogy a lány sértődötten elmegy, vagy megbántódik, ahogy eddigi barátnői tették. Ám ami ezután következett, arra nem számított.
 - Tényleg, Nyikolaj? Valóban? Úgy gondolod, hogy élvezem ezt az egészet? - villámlottak a lány szemei - Úgy gondolod, hogy élvezem azt, hogy nagyban alszom, és hajnali fél háromkor fölhívnak egy ismeretlen kocsmából, és közlik, hogy te annyira seggrészegre ittad magad, hogy képtelen vagy hazamenni?!
Szerinted élvezem?! Ahogy azt is, hogy én itt próbálkozom tíz éve, te pedig kutyába sem veszel? - Anne nem akarta kimondani de kicsúszott. 
Látta ahogy megváltozik a férfi. Lassan elindult felé, Anne pedig feltartotta a kezét. -Azt hiszed végeztem? Tíz éve próbálom nálad elérni, hogy egy kicsit is kedvelj. Hogy ne nézz át rajtam. Aztán jössz te az Éjféli Bálon és megcsókolsz. Majd, mikor azt hiszem, hogy teszel is valamit, rám vigyorogsz, és elmész az egynapos barátnőddel. És ezek után én találjam ki, hogy mit is akarsz. Mert ha lépek egyet előre Simonnal, mert beletörődtem már, hogy feladtad, elborít a lila köd, és meg tudnál fojtani. Ha viszont feléd teszek egy lépést, akkor... - a lány nem tudta befejezni.
A férfi átvágott a szobán, majd megállt Annéval szemben. Épp egy tollpihényi hely választotta el őket. 
 - Tényleg? Akkor mit teszel Anne? Mi lesz a következő lépésed Kicsim? - suttogta a férfi Anne fülébe. Amikor a lány megrázta a fejét, tovább folytatta a lány kínzását. Kíváncsi volt, meddig bírja. - Mit szeretnél? - azzal megcsókolta a lány nyakát. Lise úgy érezte, hogy a térdei megkocsonyásodtak, a csontjai pedig eltűntek a testéből. A férfi párnapos borostája karcolta leheletfinom bőrét, de egyben ingerelte is. A csókok folytatták útjukat lefelé, majd ismét
fel. Nyikita megcsókolta a füle mögött, majd a szemhéját, szemöltökét, orrát. Anne nem bírta tovább...
 - Csókolj meg! Kérlek! - azzal átkulcsolta karjaival a férfi nyakát.
A férfi azonban érezte a lány félelmét. Óvatos volt. Óvatosan haladt. Pedig elvehette volna itt és most azt, amit akart. Ám a lány olyan volt Nyikolaj számára, mint egy pillangó. Ha erősen fogod meg, letöröd a szárnyát, s nem tud repülni.
 - Biztosan akarod?
A lány bólintott. Nyikolaj pedig bevitte a hálóba. Levette, szinte letépte Annéról a pólót. Ahogy ott állt előtte melltartóban, belehasított a férfiba valami ismeretlen, félelmetes érzés. Ám nem sok ideje volt gondolkodni. A lány előrelépett majd megszabadította a férfit az ingjétől. Pár perc múlva meztelenül feküdtek egymáson. Annelise úgy érezte, sose élt át még ekkora csodát. Apró csillagok százait látta, mikor a férfi elkezdte csókolgatni a hasát, majd a köldökét, egyre lejjebb és lejjebb... Mikor a férfi beléhatolt, a lány azt hitte, hogy megállt a világegyetem, ő pedig lezuhan. Ám hirtelen a férfi kihúzódott belőle, fájdalmas űrt hagyva maga mögött.
 - Miért nem mondtad? - szólt a lányra kétségbeesett, vádló hangon
 - Mit? Hogy szűz voltam? Az én testem - vont vállat a lány
 - Jézusom, Anne, úgy másztam rád, mint valami vadállat! Neked nem ezt kellett volna érdemelned... Sokkal jobbat...
 - Önző majom! Kinek a lakásában vagyunk? Ki bólintott rá? Ki vallott neked először szerelmet? Ne sajnáltasd csak azért magad, mert valaki az életedben jól elcseszett valamit!
 A férfinek magasra szaladt a szemöldöke. Egy percig hallgatott, majd beismerte.
 - Ezt jól megkaptam! Jesszus, nem könnyű veled, te lány - sóhajtotta
 - Mutasd meg!
 - Anne...
 - Szeretném...
Nyikolaj sóhajtott egyet, majd átgördítette a lányt, hogy ő legyen felül. Innentől kezdve még finomabban, még lágyabban bánt vele. Bevezette Anne-t egy olyan világba, amelynek eddig nem volt a részese. Addig simogatta, csókolta a lány minden porcikáját, míg az el nem veszve a saját érzelmeiben, a férfi nevét nem kiáltotta...

Révérence

Miközben Anne Onurék otthona felé tartott, Nyikolaj folytatta a próbát. Mindig is kemény és következetes mester hírében állt, ám amit Anne tett, az kiforgatta a férfit önmagából. Nézte a táncosokat, és tudta, hogy elpattant benne valami.
 - Jane! Feljebb a kart! Még! - kiáltotta el magát a férfi hirtelen - Az istenit neki Kurt! Nem tudnád ezt a lányt magasabbra emelni?! Nem hiszem el! Ti tényleg ennyire szerencsétlenek vagytok, vagy szándékosan szabotáljátok a munkámat?!
 - De Nyikolaj... - szólalt meg óvatosan az egyik új háttértáncos
 - Adtam szót magának, Nea? - villant rá dühösen Nyikolaj szeme. - Menjenek haza! - sóhajtotta - Mára már így is eléggé kicsináltam magukat.
Anne eközben megérkezett Onurék házába. Miközben kiszállt Ford Fiestájából, felnézett a házra. Onur építészettel foglalkozott. A saját házukat is ő maga tervezte. Egy kis török oázist a nagyváros mellett. Lassan az ajtóhoz sétált, majd miután maga mellé állította gurulós bőröndjét bekopogott. Mikor Sehrezat ajtót nyitott, a lány úgy érezte, hazaért.
 - Anne! Hoş geldin! Hogy vagy? Minden rendben? - nézett a szőke balerina arcába a nő.
 - Jól. Na jó. Nem annyira. De, jaj Sehrezat Nyikolaj olyan szörnyű...
 - Gyere be! A gyerekek még nem értek vissza a suliból. Onur pedig csak késő este fog jönni. Beszélgetünk egy kicsit, jó? Teát?
A beszélgetés aztán hosszúra nyúlt. Közben hazajött Nilüfer és
Kaan az iskolából, és ujjongva fogadták a hírt, hogy fogadott nővérük náluk fog lakni egy darabig. Miután Anne kipakolt a

vendégszobában, felhívta édesanyját, majd írt egy üzenetet Alejandrának, hogy ne aggódjon. De tudta, hogy bár barátnője ennyivel elintézi most, Nyikolajtól egy komoly fejmosásra számíthat. Mikor úgy döntött, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, nem szólt róla a férfinak. Mostanra valószínűleg a mester tajtékzik. Hogy miért? Anne biztos volt benne, hogy nem a féltés az oka. A lány nem jelent többet a férfinak, mint egy lélegző, mozgó bábut. Vagy mégsem? Eszébe jutott a karácsonyi csókjuk. Ami után Anne még hetekig kínosan érezte magát. Azóta eltelt több, mint három hónap, azonban Lisle minden este Nyikita csókjával kelt, és feküdt. És az álomképeire aludt el éjszaka. Ezeket próbálta kiverni a fejéből, de persze nem segített rajtuk, hogy nap, mint nap találkozott a férfival. Most először érezte úgy, hogy szüksége lenne egy apára. Aki kiigazítja a férfiak világában. Onurral jóban voltak, de azért nem ennyire. 
Nyikolaj, miután eleresztette táncosait, még kétszer hívta fel a lányt. Egyszer sem vette fel. Úgy döntött ennyi volt. Ha a lány úgy gondolja, hogy hason fog csúszni előtte, hát nagyon téved. Ő próbálkozott. De ennek most vége. Átöltözött, felvette bőrkabátját,
és motorjára ülve a legközelebbi bárhoz száguldott.
Mikor a férfi odaért az Action-hoz, úgy gondolta, megiszik pár sört, majd felcsíp egy lányt, akivel együtt tölti az éjszakát. De semmi több. Ám mikor bement, a sörből whiskey lett, a pár pohárból pedig számtalan. Kezdte érezni, ahogy az alkoholgőz elönti a fejét, de nem bánta. Nyikolaj mindig is ódzkodott az ilyen viselkedéstől. Az apja pontosan ilyen volt, mikor otthagyta Oroszországban. Verte az édesanyjukat, és a húgát módszeresen zaklatta. Aztán egyik nap, Olga elszökött. Két évvel később találtak rá egy elhagyatott drogtanyán. Valószínűleg napok óta halott lehetett. Akkor Nyikolaj dobbantott. Otthagyta a szülői házat, és el akarta hozni az édesanyját is. Ám az asszony nem jött. Így a fiú egyedül vágott neki az ismeretlennek, Amerikának. A férfi pontosan azt akarta elkerülni, amit az apja művelt. Azért is taszította el magától annyira hevesen és kérlelhetetlenül Annet. A lány megbabonázta. Szőke hajával, törékeny testével, tündérszerű megjelenésével. De az istenit, hisz a bátyja lehetne! Tíz év van közöttük! A lány épphogy felnőtt lett, elkezdte a pályát! És különben is - gondolta, miközben a hatodik pohár whiskey-jét kortyolta - kinek kellene egy iszákos, erőszakos, bunkó, mint ő?
Annelise épp az igazak álmát aludta, mikor megszólalt a telefonja. Nyikolaj kereste.
 - Jó ég Nyikita, tudod te, hány óra van? - szólt bele a lány
 - Elnézést kisasszony - válaszolt egy kicsit rezes, zavarban lévő hang - a barátja eléggé elázott. Haza kéne vinnie. Eddig hat pohárral ivott, nem adtam neki többet, de...
 - Rendben, azonnal megyek - pattant ki a hír hallatára a lány szeme. - Hol van?
 - Franklin str. 801, de kérem, siessen!

2016. január 18., hétfő

Pirouette

Nyilván csak képzelődik...
Anne visszapergette magában Nyikolaj karjában átélt pillanatokat, és újraélte azt a végtelen vágyat, amit közben érzett. Lehetetlen, mondogatta magának újra meg újra. Számtalanszor volt már a tanára karjában, de soha, soha nem érzett ehhez foghatót. Ráadásul, emlékeztette magát, miközben lezuhanyozta magáról az egész napos izzadságot, még legalább fél tucatszor volt a férfi karjában azt követően is, miután folytatták a próbát.
Ekkor is volt köztük valami, ismerte el kelletlenül, miközben felidézte magában, ahogy felforrósodott körülöttük a levegő, amikor újravettek egy-egy szakaszt. Csakhogy akkor már dühvel és feszültséggel keveredve. A lány hagyta, hogy záporozzon rá a víz, miközben haja meztelen vállára tapadt. Egész egyszerűen felkavarodtak a hormonjai, méghozzá megdöbbentő sebességgel. És ehhez képest Simon... Nos, a férfi halkan beszélt hozzá. Óvatosan közeledett felé. A romantika és a csábítás minden eszközét bevetette. Anne elgondolkodott hogyan is érezte magát a társaságában. Kellemesen. S ekkor egy pillanat leforgása alatt egy férfi, akivel évek óta együtt dolgozott, aki képes volt egyetlen szavával feldühíteni, ugyanakkor egyetlen mozdulatával könnyekig meghatni, robbanást idézett elő a testében. Abban a testben, ami születésétől kezdve táncra ítéltetett. Végtagjai hosszúak, karcsúak, hajlékonyak voltak. Született táncos alkata, és persze a sors vezette Berguzar karjaiba.
Berguzar, gondolta magában, és elmosolyodott. Élénken emlékezett az asszony táncára a Seherezádéban, még azelőtt, hogy megismerkedett volna Annelieszel. Pár évvel később a nő szerényen működő balettiskolájában kötött ki. S Berguzarnak köszönheti, hogy ma Nyikolajjal dolgozhat. Anne épp a Vörös Rózsát próbálta, mikor Borosenko közölte vele, szüksége van rá New Yorkban. Később a török nő férjhez ment, és két gyermeknek adott életet. És bár már nem táncolt versenyszerűen, Anne és Berguzar családja gyakran töltötte együtt a hálaadást, vagy a karácsonyt. A fiatal balerina gyakran vigyázott Nilüferre és Kaanra, ha Onur és a felesége elmentek otthonról. Imádta a két gyereket. Ahogy Berguzart, és Onurt is. Ő volt Annenak az "álomcsalád". Neki sosem volt édesapja. Pontosabban biztos volt.
Valamikor. De a születése után pár évvel elhagyta őket. Ő pedig túl kicsi, és zárkózott volt ahhoz, hogy az apjából egy képen és egy néven túl több is maradjon. Maxim Anatolij Zharkov. Tati édesapja sem volt jobb, ő még születés előtt lelépett. Így Annelisenek Berguzar és Onur maradt. Kezdettől fogva kereste a nő társaságát. A nő pedig Onurral együtt mindent megadott a helyét kereső lánynak, és az ukrán édesanyjának. Míg Berguzar megtanította Anne édesanyjának a török édességeket, addig Katyerina az ukrán specialitásokat tanította meg újdonsült barátnőjének. A két család gyakran összejárt. Anne úgy döntött megkockáztatja Nyikolaj haragját, és a hetet Berguzarnal, és édesanyjánál tölti. 
Nyikolaj úgy érezte menten felrobban. Anne, a lány aki betöltötte az elméjét lassan 10 éve, felszívódott. Már másfél órája tartott a próba, és a főszereplő, Mariska nem volt jelen. Nyikolaj először azt hitte, a lány csak elaludt, vagy lerobbant a taxi, amivel jön. Ám mikor felhívta, hogy rákérdezzen, hogy hol van, a telefon ugyan kicsöngött, de senki nem vette fel. A férfi pedig őrülten aggódott.
És dühöngött. De legbelül féltékeny volt. Tudta, hogy Annénak van valakije, de eddig ezt a lány nem helyezte a munka elé. - Lehetséges lenne, hogy ez megváltozott? - tette fel magának a kérdést. Bárhogy is legyen, a lány keservesen megbánja, hogy így viselkedett vele, döntött a férfi. Majd ellökte magát a korláttól, és az egyik fiatal ballerina felé fordult, aki egy ideje láthatóan többet érzett Nyikolaj iránt. Eddig  férfi elutasította. Ám úgy döntött, ezentúl másképp lesz. 

2016. január 1., péntek

Bonne Année, Anne!

Elérkezett december 31.-e. Ezen a napon tartotta a Társulat az újévi ünnepségét. Ilyenkor mindenki megpróbált jó képet vágni ahhoz, hogy nekik csak két nap szünet jut, és hogy két nap múlva színpadon kell lenniük a Csillagpor című darabjukkal. A Csillagpor hatalmas attrakció volt. Rengeteg táncossal, díszlettel, jelmezzel és kellékkel. Ez volt Nyikolaj első egyéni darabja. 
Anne már reggel elkezdett készülődni. Úgy érezte, vagy talán remélte, hogy ezen a bálon közelebb kerülhet Nyikolajhoz. Fiatal tini kora óta szerelmes volt a férfibe. Egy ideig azt hitte, hogy elmúlt, és túllépett rajta, de a múlt heti események után Anne biztosan tudta, hogy a szerelem nem múlt el, hanem erősebb lett. Így vaníliás fürdőt vett, és úgy döntött, hogy idén nagyobb hangsúlyt fog fektetni a megjelenésre, mint általában. Édesanyja még a múlt héten áthozott egy csupa tüll, csupa csipke halvány pezsgőszín csodát. Lisle úgy érezte, erre az alkalomra teremtették ezt a csodát. Begombolta az eredetileg menyasszonyi ruhát, majd a hajával kezdett el foglalatoskodni. Mivel a ruhája alapvetően
figyelemfelkeltő darab volt, így a haját egy egyszerű, kicsit kócos kontyba fogta össze, melybe a bolhapiacon beszerzett leveles csatot tűzte. Majd a sminkjébe fogott. Egy halvány tojásszínű alapozás után óvatosan meghúzott egy halvány tusvonalat, majd egy aranyosan irizáló csilláporral tette fel a koronát a szemeire. Már csak lekorrektorozta - és púderezte az arcát, majd egy halvány nude rúzs tette fel a szájára. Elégedetten szemlélte tükörképét. Beakasztotta az igazgyöngy fülbevalót a fülébe, amit édesanyjától kapott a nagykorúsága alkalmából. - Tökéletes. - gondolta, majd felvette táskáját, és kilépett az ajtón.

A hotel, ahol a bált tartották fényesen kivilágított volt, s a hatalmas előtérben egy gyönyörű arany - piros karácsonyfa állt. Anne letette a kabátját, majd elvette a felé kínált pezsgőt. Épp elindult barátnője, Alejandra felé, mikor mögötte feldübörgött a tapsvihar. Lisenek nem kellett hátrafordulnia, hogy tudja, Nyikolajt ünneplik. És mint mindig, most is egy bombázóval az oldalán jelent meg. A lány csak a fejét csóválta. Amióta csak az eszét tudta, Nyikita egy aktuális modellel jelent meg az oldalán, akivel a kötelező körök lefutása után le is léptek a szobájukba. Most azonban a két lány legnagyobb megdöbbenésére a férfi hiába jött kísérővel, még éjjel is a támogatókkal és a prominens személyiségekkel beszélgetett.
 - Anne, ne csináld már! Muszáj! Tedd már meg! - Alejandra azóta rágta barátnője fülét, amióta véletlenül elszólta magát a múltkori esettel kapcsolatban. - Menj már oda hozzá! Valld be, hogy szereted, és élj vele boldogan. Csináljatok egy csomó gyereket, és minden tuti. Naaaa!
 - Jandra! Kizárt! Nyikolaj nem szerelmes belém, én pedig hiába vagyok belé, nem számít. Ja, és e mellett a cicababa mellett labdába se rúghatok. Ugyan már! Plusz, azt még figyelembe se vetted, hogy tíz év korkülönbség van köztünk. 
 - Felőlem - vonta meg a spanyol ballerina a vállát, ám cinkosan a lányra kacsintott. Anne nem volt benne biztos, hogy Jandra túl lépett a dolgon.
Az éjfél egyre közeledett, és Annelise egyre inkább azt érezte, hogy ez az Éjféli Bál lesz a világ legborzasztóbb összejövetele, amin részt vett. Egyszer sem kérték fel táncolni, és egyszer sem kapott esélyt a sorstól arra, hogy az újévet ne szingliként kezdje. Nem mintha nem szerette volna az egyedüllétet. De minden barátnőjének volt már tartósabb kapcsolata, ő pedig még egy egy éjszakás kalandot sem tudott felmutatni. 
 - Figyelem! Már csak tíz másodperc van az éjfélig! Mindenki fogja meg a poharáááát!
 - Jézusom, Tamala ennél cikibb már nem is lehet - suttogta Jandra Anne fülébe. - Mi a túróért bukik rá Nyikita? 
 - Fogalmam sincs.
 - Háááááát - Alejandra ismét csak sejtelmesen kacsintott - Várj meg itt.
Épp, hogy Anne szólni tudott volna, mikor kialudtak a fények, és innentől megszűnt minden létezni. Valaki annyit kiabált, hogy
"Szabad a csók!". Aztán hirtelen két kart érzett a derekán, majd ajkakat a nyakán. Anne úgy érezte elájul. Pillangók repdestek a hasában, minden egyes pusziba beleborzongott. Aztán hirtelen, mintegy varázsütésre a borosták már nem a karját, hanem állát, nyakát, arcát, szemét érintették. Aztán az ajkak találkoztak. S ekkor megállt az idő. A testük összefonódott. Anne úgy érezte, ha elválik az ismeretlen férfitől, belehal. Láthatatlan hódolója hirtelen megfogta Annelise kezét, majd az emeletre vezette. Anne már csak az ajtócsukódásra, és a lámpa fényére riadt fel.
 - Édesem!
 - Nyikolaj?!
 - Bonne Année, Anne!