Iniciáció

***FIGYELEM! A KÖVETKEZŐ RÉSZ +18-AS RÉSZEKET TARTALMAZ!!!***

Mikor Anne belépett a cigarettától füstös helységbe, először nem is látta Nyikolajt. Aztán, mikor megszokta a szeme a helyet, észrevette őt. A mestert egy idősebb, a csaposnak kinéző férfi támogatta a lány felé. Annelise azonnal érezte, hogy többet ivott a

férfi, mint 6 pohár. Nyikolaj teljesen el volt ázva.

 - Mennyivel tartozik? - kérdezte a csapostól, ám az szinte azonnal legyintett

 - Hagyja csak, kisasszony. Sok ilyet láttam már. Menjenek haza, fektesse le. -azzal a férfi visszatért a pult mögé, ám hirtelen visszafordult - Motorral jött.

Anne bólintott, majd kitámogatta a férfit. A lánynak mázlija volt. A férfi pont annyira volt részeg, hogy még tudott járni. Beültette az autóba, majd mivel a mester címét nem tudta, a lány lakása felé vették az irányt. A kocsiban csend honolt. Csak a söntés állott szaga, a cigifüst, és a férfi parfümjének fanyar aromája érződött a levegőben. A lány azt hitte, Nyikolaj elaludt, mikor a férfi hirtelen megszólalt.

 - Nem vagyok olyan, mint az apám, ugye tudod? Nem tennék veled olyat, mint amit veled tett, ugye tudod?

 - Nem, persze, hogy nem... - válaszolta a lány bizonytalanul. Sosem hallotta a mestert az apjáról beszélni. Annyit tudott, hogy a szülei Oroszországban élnek. És hogy volt egy húga. De meghalt.

 - Anne... Sajnálom.

 - Semmi baj.

Anne lassan bevezette a nappaliba, majd a kanapéra ültette. Gyorsan feltett egy adagnyi kávét, majd beszaladt a vendégszobába, hogy kihozzon egy takarót. Mikor kilépett a nappaliba, Nyikitát a fürdőben találta.

 - Jól vagy? - szaladt oda hozzá a lány

 - Tűnj innen! Ne nézz ide!

 - Hozzak vizet? - a lányt ledöbbentették a tiszta, de durva, és közönséges szavak

 - Azt mondtam menj el. Ne nézz már úgy rám, mint aki sajnál. Élvezed ezt az egészet! - mordult rá a férfi, miközben felkelt. Lehúzta a vécét, majd kiöblítette a száját.

Arra számított, hogy a lány sértődötten elmegy, vagy megbántódik, ahogy eddigi barátnői tették. Ám ami ezután következett, arra nem számított.

 - Tényleg, Nyikolaj? Valóban? Úgy gondolod, hogy élvezem ezt az egészet? - villámlottak a lány szemei - Úgy gondolod, hogy élvezem azt, hogy nagyban alszom, és hajnali fél háromkor fölhívnak egy ismeretlen kocsmából, és közlik, hogy te annyira seggrészegre ittad magad, hogy képtelen vagy hazamenni?!

Szerinted élvezem?! Ahogy azt is, hogy én itt próbálkozom tíz éve, te pedig kutyába sem veszel? - Anne nem akarta kimondani de kicsúszott. 

Látta ahogy megváltozik a férfi. Lassan elindult felé, Anne pedig feltartotta a kezét. -Azt hiszed végeztem? Tíz éve próbálom nálad elérni, hogy egy kicsit is kedvelj. Hogy ne nézz át rajtam. Aztán jössz te az Éjféli Bálon és megcsókolsz. Majd, mikor azt hiszem, hogy teszel is valamit, rám vigyorogsz, és elmész az egynapos barátnőddel. És ezek után én találjam ki, hogy mit is akarsz. Mert ha lépek egyet előre Simonnal, mert beletörődtem már, hogy feladtad, elborít a lila köd, és meg tudnál fojtani. Ha viszont feléd teszek egy lépést, akkor... - a lány nem tudta befejezni.

A férfi átvágott a szobán, majd megállt Annéval szemben. Épp egy tollpihényi hely választotta el őket. 

 - Tényleg? Akkor mit teszel Anne? Mi lesz a következő lépésed Kicsim? - suttogta a férfi Anne fülébe. Amikor a lány megrázta a fejét, tovább folytatta a lány kínzását. Kíváncsi volt, meddig bírja. - Mit szeretnél? - azzal megcsókolta a lány nyakát. Lise úgy érezte, hogy a térdei megkocsonyásodtak, a csontjai pedig eltűntek a testéből. A férfi párnapos borostája karcolta leheletfinom bőrét, de egyben ingerelte is. A csókok folytatták útjukat lefelé, majd ismét

fel. Nyikita megcsókolta a füle mögött, majd a szemhéját, szemöltökét, orrát. Anne nem bírta tovább...

 - Csókolj meg! Kérlek! - azzal átkulcsolta karjaival a férfi nyakát.

A férfi azonban érezte a lány félelmét. Óvatos volt. Óvatosan haladt. Pedig elvehette volna itt és most azt, amit akart. Ám a lány olyan volt Nyikolaj számára, mint egy pillangó. Ha erősen fogod meg, letöröd a szárnyát, s nem tud repülni.

 - Biztosan akarod?

A lány bólintott. Nyikolaj pedig bevitte a hálóba. Levette, szinte letépte Annéról a pólót. Ahogy ott állt előtte melltartóban, belehasított a férfiba valami ismeretlen, félelmetes érzés. Ám nem sok ideje volt gondolkodni. A lány előrelépett majd megszabadította a férfit az ingjétől. Pár perc múlva meztelenül feküdtek egymáson. Annelise úgy érezte, sose élt át még ekkora csodát. Apró csillagok százait látta, mikor a férfi elkezdte csókolgatni a hasát, majd a köldökét, egyre lejjebb és lejjebb... Mikor a férfi beléhatolt, a lány azt hitte, hogy megállt a világegyetem, ő pedig lezuhan. Ám hirtelen a férfi kihúzódott belőle, fájdalmas űrt hagyva maga mögött.

 - Miért nem mondtad? - szólt a lányra kétségbeesett, vádló hangon

 - Mit? Hogy szűz voltam? Az én testem - vont vállat a lány

 - Jézusom, Anne, úgy másztam rád, mint valami vadállat! Neked nem ezt kellett volna érdemelned... Sokkal jobbat...

 - Önző majom! Kinek a lakásában vagyunk? Ki bólintott rá? Ki vallott neked először szerelmet? Ne sajnáltasd csak azért magad, mert valaki az életedben jól elcseszett valamit!

 A férfinek magasra szaladt a szemöldöke. Egy percig hallgatott, majd beismerte.

 - Ezt jól megkaptam! Jesszus, nem könnyű veled, te lány - sóhajtotta

 - Mutasd meg!

 - Anne...

 - Szeretném...

Nyikolaj sóhajtott egyet, majd átgördítette a lányt, hogy ő legyen felül. Innentől kezdve még finomabban, még lágyabban bánt vele. Bevezette Anne-t egy olyan világba, amelynek eddig nem volt a részese. Addig simogatta, csókolta a lány minden porcikáját, míg az el nem veszve a saját érzelmeiben, a férfi nevét nem kiáltotta...